Hogy mit érzek, mit gondolok, nem sejti a világ
Nem érthetik a tetteim elrejtett indokát.
Hogy mért üvöltök hangosan, és ismétlem magam
Vagy miért mozgok máshogyan, mit jelent szavam.
Mitől van, hogy a papírra fordítva írok én
És megőrjít a változás, a zaj vagy a sok fény.
Úgy szeretnék jó lenni, élni, ahogy más
Egy belső hang nem engedi, egy nem szűnő nyomás.
Vannak napok, mikor nem tudok egy helyben ülni sem
Az ételt pedig rendszerint mindenen szétkenem.
Úgy szeretnék pedig mindent megtanulni jól
De elmém gonosz tréfát űz és kajánul közbeszól.
Nem tudok megoldani egyszerű dolgokat
Fejemben a gondolat csak kisiklott vonat.
Ha kiöntöm a tejet, anya, bocsásd meg nekem
Vagy ha az ajtót becsapom durván, hirtelen.
Vannak rosszabb napjaim, pont úgy, mint neked
De nagy, szomorú, szép szívem csak téged szeret.
Máshogy lett bekötve tán fiad furcsa agya
De ugye nem bántad még meg, hogy megszültél, anya?
Könnyen dühbe gurulok, nem ügyes a kezem
A többi gyerek sem szeret játszani velem
De ne tarts másmilyennek, kevésbé ne szeress
Én mindent megteszek azért, hogy rám büszke lehess.
A magam módján én, tudod, különleges vagyok
És neked, ezt elhiheted, sok új élményt adok.
